Kérdése van? Ingyenes zöld számunk: 06/80 980-045 info@hsakft.hu

„Nem várhatok másra, nekem kell megoldani a problémákat”

Hozzáadva: 2019-08-23

Szerintünk az álláskereső nem robot, a munkaadó pedig nem rabszolgatartó. Mi az embert látjuk mindkét félben. De mi is azok vagyunk… Munkatársainkat bemutató sorozatunk 29. részében jászberényi projektvezetőnket, Gallai Gábort mutatjuk be.

 

Sodródás. Sokszor és sok munkavállaló érezte már úgy, hogy nem feltétlenül tudatosan megtervezett lépésekkel halad az előre meghatározott irányba, hanem csak sodródik valamerre. Gallai Gábor kollégánk 2015-ben került ebbe az élethelyzetbe, amikor megszűnt a munkahelye, az a raktár, amelyben akkor már két és fél éve dolgozott logisztikusként. Ezután aztán egy héten belül meglátta a HSA álláshirdetését, és beküldte az önéletrajzát. Sodródott – de célba ért.

Nincs két ugyanolyan nap, két ugyanolyan feladat

„Gyorsan történt minden. Volt egy telefonos interjú, aztán egy személyes találkozó, ami után megkaptam az állást, mint toborzási asszisztens. Ebben a pozícióban egy évig dolgoztam, de projektvezetőként ma már a felnőtt munkavállalók mellett diákokkal, nyugdíjasokkal és egyszerűsített foglalkoztatással is van dolgom” – árulta el Gábor, aki novemberben már négy éve lesz a HSA csapatának a tagja. Azt is megtudtuk tőle, hogy bár nem így tervezte, de tulajdonképpen arra a területre sodorta az élet, amilyen irányba a tanulmányait végezte, hiszen HR-szakon végzett az iskolában. „A Szent István Egyetem Jászberénybe kihelyezett karán – akkor még ez volt a neve – személyügyi asszisztensnek tanultam, úgyhogy a HR világa alapvetően közel állt hozzám. Nem is csalódtam, mert szeretek emberekkel foglalkozni, ráadásul élvezem, hogy nincs két ugyanolyan nap, nincs két ugyanolyan feladat. Abszolút nem monoton munkáról van szó, mindig tartogat kihívásokat” – fogalmazott Gábor.

Ránk tényleg igaz, hogy családias a hangulat

Ami a szépsége a projektvezetői munkának, az egyben kihívást is jelent, hiszen folyamatos problémamegoldói szerep hárul kollégánkra. „Egyik oldalról a munkáltatókkal, másik oldalról a munkavállalókkal tartjuk a kapcsolatot, és mint minden munka során, mindkét fél részéről felvetődnek megoldandó problémák. És ilyenkor nem várhatok arra, hogy majd valaki megoldja, mert én vagyok az a valaki, akinek meg kell oldania. Ez izgalmas feladat, nagy kihívást jelent – mesélte el Gábor, aki azt is hozzátette, hogy szerencsére mindben számíthat a kollégák segítségére. – A jászberényi irodában hárman dolgozunk, rajtam kívül az irodavezető és egy adminisztrátor alkotja a csapatot, úgyhogy ránk tényleg igaz, hogy családias hangulatban zajlik a munka. A kis létszámnak megvan az az előnye, hogy gördülékeny a kommunikáció közöttünk, bármiben számíthatunk a másik segítségére. De ez irodán kívül is igaz: a szolnoki és gyöngyösi csapattal szoros, heti szintű kapcsolatban vagyunk, hiszen közös partnereink is vannak, de a debreceni központtól is megkapunk minden szükséges támogatást.”

Munka után még a foci is belefér a főnökkel

Gábort minden Jászberényhez és környékéhez köti, a jövőjét is itt képzeli el. A várostól 30 kilométerre fekvő Tápióbicskén nőtt fel, és egészen a tavalyi házasságáig ott is lakott, de most már a szintén közeli Nagykátán él a feleségével. „Autóval tíz perc alatt beérek az irodába, nem is vágyunk máshová, itt tervezzük a jövőnket” – jelentette ki. Szabadidejében sokat túráznak, szerveznek két-három napos kiruccanásokat a párjával, főleg, mióta a futball már nem a mindennapjai része. Gábor hét éves korától igazolt játékos volt a tápióbicskei csapatban, amelynek a végén már játékos-edző volt, ám másfél éve megszűnt az együtets. „Főleg a gyerekfoci hiányzik, mert a Bozsik-tornákon résztvevő utánpótlás-korosztályokat is edzettem U7-től U15-ig. Már megbékéltem azzal, hogy vége ennek a fejezetnek, és próbálom kihasználni, hogy sokkal nyugodtabbak lettek a hétvégéim” – magyarázta Gábor, akinek az életéből nem tűnt el teljesen a foci, hiszen Jászberényben kispályás bajnokságban játszik. „Most jutottunk fel a negyedik vonalból indulva az első osztályba, és az irodavezetőnk, Tóth Gábor is tagja a csapatnak” – árulta el. Ha valaki munka után még focizni is eljár a főnökével, az tényleg családias hangulatot feltételez. Úgy tűnik, néha megéri sodródni.

Bejelentkezés

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Elfelejtett jelszó

Állás keresés

Részletes álláskereső